- Nem! – mondtam pár perc után.
- De, miért? - nézett rám érthetetlenül. Szegény nagyon megijedt.
- Nyugi, nem veled van a bajom. Szeretlek. - mosolyogtam, hogy
megnyugtassam.
- Akkor? - nézett még mindig.
- Tudod, én erre még nem állok készen. Nath, huszonegy vagyok. Hova
siessünk? - mosolyogtam zavartan. Láttam, hogy nem igazán értette.
- Jaj, értem. - mondta végül. - Figyelj, ez a gyűrű egy pecsét, arra,
hogy te az enyém, én a tiéd és senki, semmi nem állhat közénk. Nem kell még
most a feleségemnek lenned, csak a menyasszonyomnak. - mondta, majd megcsókolt,
hogy nyugodjak le. És rájöttem, igaza van. És én azt a gyűrűt büszkén viselem.
Mivel én az ő menyasszonya vagyok, és erre büszke vagyok. Alig hittem el hogy
ez pont velem történik. Pont akkor amikor Rach esküvői ruhát készít nekem. Azt hiszem,
ezért még számon kérem.
Másnap is a gyűrű nézésével indult a napom. Nath elment egy interjúra,
úgy hogy egyedül voltam. Eszembe jutott, hogy beszélnem kell Rachhel így
áthívtam. Nem sokkal később ide is ért.
- Szia!
- Szia, gyere beljebb! – mondtam udvariasan.
- Gondolom kíváncsi vagy, hogy értem ide ilyen hamar? Nos, épp úton
voltam…
- Nos, nem igen.
- Akkor? Mit szeretnél tudni?
- Csak azt, hogy tegnap éjszaka óta én vagyok Miss. Vindovn. – mondtam,
míg a gyűrűt mutattam neki.
- Ez nagyszerű! Mikor lesz az esküvő? Lehetek koszorúslány?
- Lassíts! Még nem tervezünk esküvőt így koszorúslány sem lehetsz.
- Hogy-hogy nem?
- Hát… még nem állok készen, hogy meghozzam életem legnagyobb döntését.
- Értem…
- Viszont hogy lehet az, hogy pont azon a napon tervezel egy mesés
esküvői ruhát, amikor este megkérik a kezem? – vontam kérdőre.
- Oh, nézzenek oda! Már ennyi az idő sietnem kell.
- Rachel!
- Na, jó. Szóval beszélgettem Nathhel hogy-hogy van, mi van veletek az ő
szemében, érted? Ő meg átért arra, hogy mióta tervezi azt, hogy megkéri a
kezed, de fél, hogy korainak tartod, nem szeretnél vele lenni meg hasonlók. Én
meg bíztattam, hogy te szereted és ezt ő is tudja jól és tegyen egy próbát és
kicsit beleéltem magam, jött az ihlet és meg csináltam a ruhát. – mondta
elmosolyodva.
- Értem, jó tudni.
- De most tényleg mennem kell vár egy csomó újonc modell, akiket még meg
kell hallgatni meg felvettem egy új varrónőt, őt meg be kell tanítani.
- Büszke vagyok rád! Olyan jól csinálod a munkádat! Csak így tovább. –
mondtam nevetve, míg megveregettem a hátát.
- Kösz! Te mit csinálsz ezen a szép napos délutánon?
- Gondoltam, elmegyek vásárolgatni Evy-vel, mert azt mondta, hogy talált
magának valami srácot. És nem történhet olyan, amit én ne tudnék. – mondtam,
míg nevetve kikísértem Rachel. A nap ragyogott, szép napunk volt nem volt több
26 0C-nál, a madarak csiviteltek, közeli parkból
gyerekek hangját hallottam. Mélyet szippantottam a levegőből majd visszamentem
a házba.
Evy pont a megbeszélt időpontban ért ide, azaz 3-kor. Rajtam egy
rövidnadrág volt, egy top valamint egy balerinacipő. Evyn meg egy miniszoknya,
pánt nélküli felső és egy magas-magas sarkú cipő.
- Szia! Indulhatunk? – köszönt kedvesen az arcán fülig érő mosollyal.
- Szia, persze hogy! – mondtam, míg felkaptam a napszemüvegemet, majd
bezártam az ajtót.
Azonnal a plázába mentünk, és ahogy mindig a harmadik emeletről kezdtük
és haladtunk lefele, majd a másodikon, pont a lifttel szemben volt egy kis
kávézó ott szusszantunk egyet. A legfelső emeleten vettem pár új cipőt,
farmert, pólót és két szoknyát. Míg Evy nem tudott dűlőre jutni két meseszép
báli ruha között. Végül pedig csak annyit mondott „Nem hagyhatom itt őket
egyedül. Mindegyiket megveszem.” Szóval
elértünk a törzshelyünkig. Lepakoltunk én rendeltem egy narancsos-csokis
jegeskávét Evy meg egy banán turmixot. El is kezdtünk csacsogni.
- Szóval ki az a srác?
- Oh, ő olyan édes, Kedves, aranyos, törődő és…
- Hogy hívják a srácot? Már bocs hogy megzavartalak az ábrándozásban.
- Jaj, bocs, jó hogy szólsz. A neve Kevin, Kevin Louis Dane.
- Hol ismerted meg?
- Egy modell meghallgatás utáni bulin.
- Azt meg hogyan?
- Nos, mentem egy meghallgatásra 30-ból 10 embert vesznek fel és én benne
voltam a tízben. Az ő apja meg a fotós és muszáj volt ott lennie. Sokat
beszélgettünk és ő csak velem beszélt. Egy hotelben volt a buli, kimentünk a
teraszra és onnan néztünk le a városra. Elkérte a számom és azóta minden nap
beszélünk 2-órát.
- Ez nagyon aranyos. – Mondtam elmosolyodva.
- Oh, bocsi a telefonom. – mondta, míg táskájában keresgélt. – Ez Ő!
- Vedd csak fel – mondtam nevetve.
- Köszi. – Mondta majd felállt az asztaltól. – Szia!
Két órával később folytattuk a beszélgetést.
- Veled mi történt? – kérdezte kíváncsian.
- Semmi különös. Csak van egy modell lány, aki olyan ellenszenves velem.
Nem tudom miért.
- Irigy. Én is ezért utáltalak először. Meg volt mindened, csinos arc, jó
ruhák, az összes srác. Bármit megkaphattál pedig csak egy napja jöttél.
- Értem. Amúgy Corneliának hívják.
- Figyelj, minden helyre jön majd. – mondta majd megölelt. – Nekem most
viszont randim van.
- Oh, jó randevút. Én is inkább haza megyek. Szia!
- Szia majd beszámolok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése