Talán most minden
rendben lesz. Minden a helyére áll. Már nincs együtt vagy külön. Már együtt van. És ez a legjobb. Én most
remekül érzem magam! Itt van a két legjobb barátnőm. Sőt a totálisan legjobb
barátnőm itt van az oldalamon. Aztán újra szerelmes vagyok. Egy olyan srácba,
akibe mindig is az voltam. És sokszor voltunk külön, de a sors összehozott
minket. És vele együtt hirtelen lett négy fogadott bátyám. Akik sosem hagyják,
hogy bánkódjak valamin, vagy egyszerűen csak unatkozzak… ők mindig segítenek a
bajban és mindig vidáman telik velük az idő. A munkám is nagyszerű. London
egyik legnépszerűbb modellje vagyok. Szerepeltem az Elle magazin címlapján,
tavaly én voltam a Victora’s Secret arca, az idén részt vettem egy híres
állatvédő kampányban és most a Rimmel London divat cég kért fel arra, hogy
jövőre az új arca legyek a termékeknek és a reklámoknak. Szerintem ez csúcs
szuper. És főként az, hogy nem egy üres fejű szupermodellnek állítanak be. Bár
mondjuk, én sem érzem magam abba. Hiszen megmaradtam a hamburgernél és a
tornacipőknél. A hétköznapomat átlagosan éltem... - mostanáig.
Mivel szeretjük
egymást Nathtel, ezért édes kettesben lakunk egy picike, modern kis lakásban a
belvárosban egy régi, de mégis lélegzetelállító lépcsőházban, az ötödiken. A kilátás nem másra mutat, mint a Big Benre.
Persze ha itt akármerre nézel, mindenhol meglátod. Kirakatok, szuvenírek és az
eredeti.
Nos, éppen az
ágyunkba heverésztem és vártam, hogy Nath végezzen a zuhanyzással. Addig
kimentem inni egy kis narancslevet. A postás is épp meghozta a napilapot, amibe
máris a sztár hírek rovathoz lapoztam.
Egészen megijedtem, sőt majd nem meg is fulladtam a meglepődöttségemtől.
Egy kép várt rám,
az újság ötödik oldalán. Egy kép, amin Nath és én voltunk. Éppen a múlt heti
kis piknikünket fényképezték le. És volt hozzá egy kis szöveg melléklet is.
„Múlt héten több
százezer, lány álma törött szét. Mivel a The Robbers egyik legkedveltebb tagja,
becsajozott. És méghozzá a szerencsés lány nem más, mint Anglia egyik
leghíresebb szupermodellje. Azt, hogy mióta járnak, vagy mióta tartják a
kapcsolatot, azt senki nem tudja. De az egyik külső forrás szerint, akik
kettesben látták őket az egyik hipermarketben, azok azt mondták, hogy szinte
olyanok voltak, annyira össze voltak hangolódva, mint ha már több éve ismernék
egymást. Vajon ez igaz lehet? Mindenesetre, annyira édesek együtt, hogy ők
lehetnének a következő királyi pár.” – még a narancslevelet is kiköptem annyira
rosszul lettem. Persze ez jó, meg minden. De a médiát nem akartam volna
belekeverni a kapcsolatunkba.
- Minden rendben?
– kérdezte Nathan, miközben kijött a fürdőből.
- Persze, de ezt
nézd! - és oda nyomtam az orra elé az újságot. Végig tanulmányozta a képet,
aztán rátért a szövegre.
- De édesek! -
mondta nevetve. - Mi vagyunk az új királyipár! - örvendezett.
- Szerintem ez nem
olyan jó! - vitatkoztam. - Most már a szemetet sem vihetem le, anélkül, hogy az
őrült rajongóid rám támadjanak? - néztem rá aggódóan. Mert valóban vannak ilyen
esetek. Én meg nem akarok úgy meghalni, hogy pár őrült csaj szétcincál.
- Ezt ugye, te sem
gondolod komolyan? - nézett rám, mintha meghibbantam volna.
- Jó, lehet, hogy
egy kicsit túlreagálom. De én veled akarok lenni, bárhova megyünk. És nem azzal
akarom tölteni az időmet, hogy autogramokat osztogatsz. - mondtam, miközben fel
alá járkáltam a nappaliban.
- Nem lesz semmi
baj. - mondta miközben magához húzott. Aztán átgondoltam pár dolgot.
- Tudod mit, nem
érdekel a média. Ha mi ketten vagyunk, akkor képesek vagyunk arra, hogy
kizárjuk a körülöttünk lévő dolgokat. És nem követelhetem, hogy más legyél,
vagy valami rosszabbat. - vallottam be. Most már nyugodtabban beszéltem. Végig
gondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy ha hisztizni fogok mindenért, akkor egy
idő után megunja, és elhagy. Persze kiállok az igazam ért, de most túlzásba
vittem ezt az aggódás dolgot.
- Bebizonyítom
neked, hogy nem lesz semmi baj. Öltözz fel és menjünk el vásárolni. Úgyis lesz
egy díjátadó és csak te tudsz nekem segíteni, hogy mit vegyek fel. - mondta
beismerően.
- Ez igaz. -
nevettem, aztán elmentem öltözni. Miközben a gardrób szobába készülődtem, ő még
focimeccset nézett.
- Nem akarsz
készülődni?
- De, de már
mindjárt vége az első félidőnek. - mondta izgatottan.
- És ez milyen
díjátadó lesz? - próbáltam vele beszélgetni, hogy addig is húzzam az időt, mert
nem tudtam kiválasztani, melyik cipőmet vegyem fel.
- Ilyen zenei.
Minket is jelöltek. A legjobb fiúbanda, a legjobb klip és a legjobb dalszöveg.
És tudod melyik dal? - kérdezte, miközben bejött hozzám, a szobába és
rámutatott az egyik kedvenc piros magas sarkúmra. Aztán odahúzott magához.
Ezzel eszembe jutatta a dalt.
- Oh. Csak nem az,
amit nekem írtál? - jöttem zavarba.
- De, de bizony
az. - mondta ravaszul mosolyogva, látta, hogy zavarba jöttem. Aztán még
közelebb húzott magához és megcsókolt.
Később elindultunk
vásárolni. Persze, hogy nekem volt igazam. Mert mikor kiléptünk a ház ajtaján,
azonnal letámadtak minket a lesifotósok. Össze-vissza villogtak a vakuk én meg
csak próbáltam takarni az arcom, aztán eszembe jutott valami. Megfogtam Nathan
kezét, magamhoz húztam és megcsókoltam, az összes fotós előtt. Még jobban ránk
akadtak és ujjongtak, meg ilyesmik.
- Ezt miért
csináltad? - vont kérdőre, miközben a „merénylet” után kocsival mentünk a
boltba.
- Hogy
megszerezhessék azt, amit ők akarnak, és akkor békén hagynak minket. - mondtam,
miközben vállat vontam, ezzel jelezve, hogy ez szerintem így korrekt.
- Gyönyörű… Vicces…
Művészi… Szeret engem és még okos is? Jól jártam veled csajszi. - aztán rám
kacsintott, én meg nőiesen belerúgtam a bokájába.
Később a vásárlást
elhalasztottuk, mivel a The Robbers többi tagja egy kis kempinget szervezett,
egy távoli erdőben, ahol így a tagok és a barátnőik összegyűltek. Szóval
átraktuk a vásárlást másnap délutánra.
- Amúgy láttalak
titeket az újságban, nagyon édesek voltatok! - mondta Rach, miközben szinte
öröm táncot járt.
- Ja, valóban. -
mondtam kissé unottan, mert végig gondoltam a körülményeket. - Neked nincs
olyan érzésed, mint ha figyelnének? - kérdeztem zavartan, mivel egy idegen
pillantását éreztem a közelben. Egy idő után több emberét is. Kezdtem
megijedni. Fotósokra gyanakodtam, és Rach meg nem érzett semmit. Ezért
felpattantam a földről és a szempárok felé néztem.
- Aki kíváncsiskodni
akar, az most húzzon haza, mert seggbe rúgom mindanyóitokat és akkor majd
kattoghattok a hülye gépetekkel. Vagy be akartok tenni minket az újságba? Akkor
tessék! - aztán szerencsémre a „Kiss my Ass” feliratú gatyám volt rajtam,
szóval szépen megmutattam az idegeneknek a hátsó felemet. Persze gatyában…
De a kíváncsiskodók
nem fotósok voltak. Ha nem a családom és a barátaim…
- Meglepetés! -
kiáltották, kicsit kellemetlenül. De, hogy én milyen kellemetlenül éreztem
magam, azt senki sem tudja elképzelni. - Boldog 21. születésnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése