A nap lassan lelankadt az erdők mögött. Egyre sötétebb lett. Hűvösség átjárt mindent. Feltámadt a szél. Egy kósza narancs-piros színű falevél zuhant az erkélyemre. Az ősznek az első jele. Mikor a diófáról lehullik az első levél. És ezt pont láthattam. Szívem egyre hevesebben kalimpált. A kezemet fogta és rám mosolygott. Nem akartam ezt. Ráncigáltam magam, hogy kiszabaduljak a szorításából. De nem engedett el. A szívem fájt.
- Mi a baj? – kérdezte miközben szemét merengette és fintorgott.
- Te! – kiáltottam rá.
- Mi bajod van? Nem lehetek a barátnőmmel?
- Pet, eressz el. Tudod, hogy sohasem leszek a barátnőd! – ordítottam. – Én Edet szeretem, és nem téged.
- De engem is szerettél. – sopánkodott.
- Még mielőtt megismertem volna Edet. És az nem olyan volt. Csak jó srácnak gondoltalak, de komolyan nem voltam oda érted. Úgy, mint Edért. – vágtam hozzá. Persze teljesen végig sértődve oda állt elém, mint egy kis mérges törpe.
- Ezek után sem? – vont kérdőre, aztán közelebb hajolt hozzám. Tudtam mire készül. Szóval még mielőtt összeértek volna az ajkaink, leadtam neki egyet jobbról. Aztán meg ellöktem magamtól. Kifelé tuszkoltam az erkélyemre. A korláthoz toltam, miközben ő az orrából kifelé jövő vért törölgette.
- Lemászol vagy lelökjelek? – fenyegettem. Aztán még mielőtt bármit is mondott volna feljöttek anyuék a szobámba.
- Mi folyik itt? – kérdezte dühösen anyu.
- Pet terrorizál. – mutattam a bűnösre.
- Kisfiam. Még egyszer meg ne lássalak a lányom közelébe, mert különben feljelentelek a rendőrségen, zaklatásért. – mondta keményen a család ügyvédje.
Pet annyira berezelt, hogy gyorsan leugrott az erkélyemről és az utcánk végéig futott.
- Kösz anyu. – mondtam mosolyogva, mikor a szokásos csajos kézfogásunkat befejeztük.
- Nincs mit. De lenne az őszi szünetre egy feladatod. – mondta anyu. Persze én mindjárt berezeltem, hogy vajon mire gondol.
- Mi lenne az? – kérdeztem nyöszörögve.
- Meg kéne látogatnod a nagyiékat a hétvégén. – kicsit eresztettem a félelemből.
- Rendben.
Az őszi szünet kezdetét vette. Ed elment a szüleivel valahova kirándulni a hétvégén, én gondoltam arra is, hogy Rachhel leszek, de megígértem anyunak, hogy elmegyek a nagyiékhoz. És gondoltam arra is, hogy meglátogatom a régi barátaimat. Délelőtt fél tízkor érkezett a busz, Leosvillbe. Nem szóltam a többieknek, hogy jövök, ezért meglepetés volt ez számukra. Általában ilyenkor a foci pályán szoktunk bandázni. Lassan oda is értem. És ez a dolog most sem volt másképp. Oda siettem hozzájuk.
- Sziasztok! – köszöntem rájuk. Persze Xel, Kitty, Nath és Viny teljesen meglepődtek és pár perc után fogták fel, hogy mi van itt…
- Lilly! – örvendezett Xel és Viny. Aztán oda jöttek hozzám és szó szerint a nyakamba ugrottak.
- Azért ennyire ne örüljetek, majdnem megfojtotok.
- Bocsi. – mondták egyszerre.
- Szia Lilly. – köszönt Nath és oda jött ő is megölelni. Régebben Nathtel jártunk. De mivel elmentem, ezért javasoltam neki, hogy szakítsunk, mivel a távkapcsolatokból kábé az öt százaléka marad életben. És Sunshine town az elég messze van. Persze ő ezt nem fogadta jól és nekem is rossz volt, mivel ő volt az életem első szerelme.
- Kitty?! Te már nem is örülsz nekem? – vontam kérdőre a legjobb barátnőmet. Sokkal jobban elvoltam régebben Kittyvel, mint a többiekkel.
- De hogy nem. – vágta rá unottan. – Mit keresel itt? Kiengedtek az elmegyógyintézetből? - nézett rám gúnyosan.
- Mi bajod van? – tudakoltam érthetetlenül.
- Semmi. Csak tudod, eléggé elhanyagolsz minket…
- De hát most jöttem ide, hozzátok. – csodálkoztam.
- Lehet, de eddig nem érdekelt téged mi van velünk. Inkább a hülye pasiddal voltál. – vágta hozzám.
- Van barátod? – tudakolta Nath félénken.
- Igen, de amint látom neked is van barátnőd. – mutattam Kittyre.
- Igen. – vallotta be.
Nehéz volt így velük. Kitty teljesen megutált. De nem tudtam mire föl. Nath egész végig zavarba volt. Nem szólt egy szót sem. A kezét szorongatta és tördelte. Meg a lábait mozgatta. Mindig ezt csinálta mikor ideges volt, vagy zavarban volt. Legutoljára velem szemben akkor viselkedett ilyen furán, mikor az első randink volt. Nehéz volt újra látni így őt. Zavart és legszívesebben átöleltem volna. És egy pillanatra elfelejtettem Edet. És mikor eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom… Nagyon rosszul éreztem magam.
- Mi a baj? – nézett rám aggódóan Viny.
- Oh. Semmi. Fel kéne hívnom Edet. – magyaráztam miközben a telefonomat szorongattam.
- Ő a pasid? – kérdezte Nath komoran.
- Igen…
A telefon kicsöngött. Első csörgés után azonnal felvette Ed. Mintha számított volna rám.
- Szia, kicsim. – mondta izgatottan.
- Szia, Ed. – mondtam megkönnyebbülten, hogy minden rendben van vele. Jó volt hallani újra a hangját.
- Na, milyen újra otthon?
- Annyira jó. – nevettem. – Persze hűvös van, mint mindig. – viccelődtem.
- Hát itt az erdőben is az van. Eljöttünk szalonnát sütni, de nem tudunk sehol sem. Mindenhol vannak emberek. Ja, és képzeld találkoztam egy szarvassal. – lelkesedett.
- Ez szuper. Remélem lefotóztad.
- Nem volt nálam a gépem. – szomorkodott. – De biztos lesz még itt erre. Itt fogunk úgy is aludni az erdőben. Persze Evy halálra izgulja magát medvék miatt. – nevetett a telefonba, miközben hallottam egy „Kuss!” szót, ami csakis Evelintől származhatott.
- Na, leteszem. Jó szórakozást. – nevettem.
Mikor elköszöntünk egymástól elterveztem, hogy beszélgetnem kell Nathtel.
~Biztos vagy ebben? Nem lesz baj, Nem szeretsz újra belé?~ - kérdeztem magamtól. A választól féltem.
- Szia, Nath. – köszöntem miközben ő felállt a lelátóról és oda jött mellém. Megfogta a csuklóm és kivezetett a pályáról. Tudtam, hogy ő is akar velem beszélni, ezért nem akart a többiek előtt társalogni velem.
- Tudom, mit akarsz mondani. – kezdte. – Szeretlek Lily. Jó tudom, ott van Ed. Ezért nem fogok közétek állni. Mert jó látni téged így, boldogan.
- Nath. Biztos nincs belőle baj? – néztem rá aggódóan. De nem kellett volna rá néznem. A holdfény rávetődött kissé sápadt arcára. Zöldeskék szeme megcsillant a könnycseppétől, és úgy nézett rám, mint akinek most halt meg valakije. Nem volt tapasztalatom abban, hogy mit kell tennem, akkor, amikor két fiúhoz nagy kötődésem van, de nem tudom, mit akarok. Hiszen könnyű volt belátni, hogy Ed az igazi, és Pet csak egy lúzer focista, aki szereti kihasználni a lányokat, mint minden izomagyú. De Ed egy igazán figyelmes srác. És tudom, hogy ő jó. És tudom, hogy nagyon szeret. De Nath… ő nála is megvannak ezek a dolgok. Hiszen imádtuk egymást. Mindenhova együtt mentünk. De így ahogy elköltöztem… Nem is hívtam, nem is foglalkoztam vele. Pedig jól váltunk el. De én önző voltam. Ő neki meg én hiányoztam. A sírba kergetnek már ezek a pasis ügyek… Főként, hogy én csak egy lány vagyok. És nem értem, hogy miért kellek én mindenkettőjüknek. Nem érdemlem meg őket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése