Evelint megbüntették tehát a bosszú sikeresen ment végbe. „Apuci” látta a felvételt, amit készítettünk s Evelin négy hét büntit kapott. Ez volt a legjobb péntek délután, amit eddig éltem. Hazafelé tartottam egyedül mindenkitől elköszöntem már. A házunk előtt álltam mikor meghallottam egy ismerős hangot a hátam mögül:
- Lily, várj! – szólt a hang. Megfordultam s a megérzésem nem csalt. Ed volt az a gördeszkáján.
- Ed! Mit csinálsz erre úgy tudtam pont az ellenkező irányba laksz. – mondtam miközben átölelt.
- Igen, de nem bírtam ki nélküled – mondta én meg csak pirultam. – Ráérsz ma délután? Egy randi? Persze ha csak van kedved.
- Öhm. Hát persze, de attól függ, hogy hova megyünk. Milyen ruhát vegyek fel? Segítesz kiválasztani?
- Te mindenben gyönyörű vagy, nem kell ehhez segítség. Amúgy valami kényelmeset majd ott megtudod, hogy mit terveztem. – mondta majd ravaszul mosolygott. – Háromra itt leszek! Addig is, szia!
Az órámra néztem és láttam már csak 15 percem van. Berohantam a szobámba, és úgy ahogy volt ledobtam a táskámat a földre. A ruháimat kidobáltam a szekrényből. Ez vagy 5 percemet felemésztette, míg meg nem találtam a megfelelőt. Copfba kötöttem a hajam kerestem valami cipőt. Pont kész lettem mikor megszólalt a csengő Ed ott állt előttem a megszokott deszkás stílusában.
- Gyönyörű vagy - mondta. – Indulhatunk?
- Persze! – kiáltottam leírhatatlan nagy örömömben.
Sokáig gyalogoltunk mi, ketten de én nem bántam. Imádtam sétálni s mindig elképzeltem, ahogy a nagy Ő-vel sétálok kézen fogva s beszélgetünk órákon át. Ez velem megtörtént a pénteki nap csak egyre jobb és jobb lett. Egy erdőhöz értünk erre még eddig nem jártam. Ed bevezettet az erdőbe. Látszott rajta tudja hova megyünk. Egyre jobban vártam mivel rukkol elő. Elértünk oda ahol az ösvény szélesebb lett és Ed azt mondta:
- Csukd be a szemed és bízz bennem. – Én, mint engedelmes kiskutya tettem, amit mondott és hagytam had karoljon belém s vigyen, amerre szeretné. Nem voltam, sokáig így mert Ed pár perccel később azt mondta:
- Kinyithatod. – S megláttam egy hatalmas fényben úszó mezőt közepén egy kis kockás pléd rajta piknik kosár feküdt és gyertyák mindenütt. Ed még mindig fogott és jól tette nagyon megtetszett nekem ez a hely s reméltem nem álmodom.
- Remélem, tetszik, mert itt fogunk vacsorázni.
- Nagyon jobb nem is lehetne. – Odavezetett a kis plédhez majd leültem egy párnára. Mindenre felkészült. Kezdte kipakolni a finomabbnál finomabb ételeket, de én nem ezzel foglalkoztam. Csak Eden járt a fejem. A kis piknik jól sikerült. Csodásan éreztem magam s úgy láttam Ed is. Mikor estefelé állt az idő a holdat csodáltuk. Lefeküdtünk a fűbe miközben ő átkarolt és azt kívántam bár sose lenne vége ennek a pillanatnak. De haza kellett mennünk elkezdett esni a holdat nem takarta el felhő így nem is láttuk miből esik. Kicsit hűvös volt Ed oda adta a pulcsiját. Az illata Edé volt ez nagyon tetszet jó volt kellemes mintha csak egy ölelést kaptam volna. Majd egy vörös rózsát húzott ki a piknik kosár aljából s a kezembe adta. Egész hazáig kísért pedig volt rövidebb út, amin haza mehetett volna, de nem tette. Bőrig áztunk. Elértünk a házunkig nem akartam bemenni. Nem akartam ott hagyni.
- Lily egyszerűen megbolondulok érted. – vallotta be s a szemébe néztem láttam így is gondolja.
- Én meg érted Ed – Súgtam oda neki. Nem vagyok egy olyan fajta, aki könnyen bevallja az érzéseit. De érte akár mindent oda adtam volna. Majd közel hajol s megcsókolt. Az esőben. Jobb alkalmat én se találtam volna. Romantikus volt és bájos. Ez meg egy ölelést volt a búcsú, de nem örökre. Bementem a lakásba s még sokáig néztem Ed után, míg el nem tűnt a kanyarban. A szüleim nem kérdezték hol voltam ez azt jelenti megtalálták az üzenetem, amit hagytam. Bementem a szobámba s indultam letusolni a fürdőmbe. Jól esett, hogy újra száraz ruha van rajtam. De azt is észrevettem, hogy Ed pulcsija nálam van. Még egy ok hogy újra lássam. Az eső csendesült és gitár szót hallottam az udvarról. Azt gondoltam Ed lesz az nem hittem, hogy gitározni is tud, milyen sokoldalú lenne. Ez nagyon tetszett benne. Két énje volt egy romantikus, kedves és aranyos valamint egy rosszfiús deszkamániás nekem mind kettő bejön. Gondolatmenetemben meghallottam az énekhangot is. Kimentem az erkélyemre. az eső még mindig hullt. Lenéztem s hatalmas meglepetés ért. Nem Ed volt az. Nem ez Pet volt. Énekelt egy romantikus dalt. Majd a végére hozzá biggyesztett egy „Szeretlek Lily”-t is. Ennyire furcsa helyzetben nem éreztem még magam. Döntenem kell kettejük között…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése