Álomba ringatott Rachnél Toby lassú dob szólója. Annyira kimerült voltam az elmúlt napok gondjai miatt, hogy a gitárommal együtt elbóbiskoltam Rach padlóján.
Reggel mikor felkeltem egy esős napra virradtam. Persze reggeli nélkül haza indultam, mert anyuék nem tudtak rólam semmit.
- Kicsim! Csak, hogy itt vagy! Szólhattál volna nekünk, hogy Rachnél alszol. – fogadott anyu az ajtóban. Tehát Rach felhívta anyuékat, hogy ne aggódjanak. Ez rendes volt tőle.
- Bocsi, csak nagyon álmos voltam és egyszerűen elaludtam. – vontam vállat.
- Valami történt otthon? – vont kérdőre anya. – mikor tegnap haza jöttél, nagyon feldúlt voltál, vagy is inkább csalódott. Azt hittem Rachel és Toby fel tudnak majd vidítani. – szomorkodott, miközben reggelit készített nekem.
- Semmi baj, anyu. Jól vagyok. Ezt gyorsan megeszem, aztán átmegyek Edékhez. – jelentettem ki hirtelen. Ezzel még magamat is megleptem.
- Rendben. De ezt edd meg. – aztán oda rakta elém a rántottát. Gyorsan bepakoltam a kaját. Aztán fogtam valami normális göncöt és át öltöztem. De persze az eső még mindig esett. Siettem, ne hogy lekéssem a helyi járatot. A busz pont Edék háza mellett állt meg. Hamar leszálltam. Szerencsémre mikor a buszról lejöttem, pont egy pocsolyába léptem. Szóval oda az új tornacipőmnek. A fejemre feltettem a csuklyám, hogy kevésbé ázzak meg. Lassan oda mentem az ajtóhoz. A gyomromban furcsa érzés volt. De nem az, hogy pár nap után újra Ed karjaiban nézhetjük a kedvenc sorozatunkat, vagy bármi ilyen enyelgős dolog. Inkább most a kifaggatás és a kapcsolatunkról lesz szó.
- Lily. – lepődött meg miközben kinyitotta az ajtót.
- Hello. – köszöntem kicsit sem meglepetten. Csak a szívem volt gyenge. Hisz mikor rá pillantottam, el akartam felejteni azt a csókot.
- Ülj le. – mutatott az ágyára. – Tudom miért jöttél. – kezdte a vallomását. – Lily, értsd meg, semmi nem volt. Jó, igen egy csók. Csak mert annyira bántott, hogy visszamész a volt pasidhoz. És elvesztettem a bizalmam.
- Egyáltalán te honnan tudtad a volt pasis ügyemet? – néztem rá dühösen és lepetten.
- Láttam a régi képeidet. Az ágyad alatt voltak egy dobozban. Nath + Lily felíratok a képek között. Szerelmes dalok, levelek. És azt hittem még mindig szereted. Ezért elbizonytalanodtam.
- És azt akarod, hogy ezek után most a karodba boruljak. Figyelj, Ed. Ez így elég rossz, hogy nem bíztál meg bennem. Mert akkor ezen túl sem fogsz. És igen, meg történt. Megcsókoltam Nathet. De csak az SMS után. És igen, még mindig szeretem. De úgy voltam, hogy téged jobban. És különben is, Nath több száz kilométerrel lakik tőlem. És ez csak egy kivételes alkalom volt, hogy haza mentem. Egyrészt a nagyiék miatt. De te meg mi a fenét kerestél az ágyam alatt? – vontam kérdőre.
- Csak begurult a gyűrűd és azt vettem ki. Aztán mikor elmentél zuhanyozni újra benéztem az ágy alá, hogy meglessem a dobozt. Sajnálom. De éreztem, hogy valami titkod van előlem.
- Ez nem titok. Te soha sem kérdezted a régi pasis ügyemet. És én sem a tiédet. Ed, ez hülyeség. És utálom, mikor rám kened az egészet. Neked nem kellett volna csókolóznod.
- Neked nem kellett volna csókolóznod. – vágta vissza.
- Ne kend rám! És különben is, az már az után volt, hogy neked nem kellett volna csókolóznod. – veszekedtünk, mint az óvodások.
- Rendben. Akkor én mondom ki azt, amit szeretnél. V-é-g-e! – betűzte, mint ahogy egy szellemi fogyatékosnak szokták. Én meg hozzá vágtam a legközelebbi üveg vázát. Persze az a padlón landolt és nem találta el a fejét.
- Jól van, húzz a kis ribancodhoz. – csaptam be az ajtót, miközben lerohantam a lépcsőn.
- Te meg a hős lovag pasidhoz. – kiabálta utánam. Becsaptam a bejárati ajtót magam után, és pont mikor a legjobban esett, akkor indultam hazafelé. Dühös voltam. És sírni akartam. De a könnyeim már elfogytak. Leülte az útszélén egy padkára. Nem érdekelt mennyire koszos vagy vizes. Legszívesebben meghaltam volna. Elvesztetem mindenem. Először Nath, most meg Ed… Nincs mázlim a szerelembe. És akkor Ed még a szemembe hazudott. Hogy persze ő ártatlan. És én vagyok a hibás.
- Hölgyem jól van? – szólalt meg valaki a hátam mögött. Ismerős hang volt. Nagyon is.
- Nath! – ugrottam a karjába. Persze nagyon örültem neki, de közben rossz volt még mindig minden. De legalább őt nem vesztettem el teljesen. És miközben öleltük egymást, valaki pár házzal odébb feldúltan állt az ajtóban és minket lesett. A méreg elöntötte a fejét. És ahogy Nath szorongatott és megpuszilta a fejtetőmet, mérgében megfordult és becsapta maga után az ajtót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése