Rachhel az ágyán ültünk és pizzát ettünk. Közben kidumáltuk az egész sulit a plázacicáktól kezdve a focicsapaton át, a kockákig. Jó sokat röhögtünk és egyre jobban éreztem magam itt.
- Amúgy ki az a tökmag ott az ajtóba? – súgtam Rachnek, miközben a kis kölyköt bámultam.
- Ő az én idegesítő öcsém. Kly tünés az ajtóból! – kiabálta Rach.
- De ő olyan, mint egy angyal. – mutatott rám. Én meg csak fulladoztam a röhögéstől. Nem akartam hangosan nevetni, mert akkor megbántanám a kis tökmagot.
- Na, gyere csak! – aztán Rach kiráncigálta a szobájából a folyosóra és ott beszélgetett vele. Én meg mindent hallottam…
- Mi van már? – nyafogott Kly. – Én látni akarom őt. – én már komolyan fulladoztam a röhögéstől.
- Nem. Kly, ő annyi idős, mint én. És az én legjobb barátnőm… - erre a kijelentésre abba hagytam hirtelen a nevetést. Nem voltam szomorú, sőt nagyon örültem. Hamar egy nap alatt találtam magamnak egy legjobb barátnőt. – Szóval, ha ő az én legjobb barátnőm, akkor ő olyan, mint én. És nem akarsz velem járni ugye? – folytatta.
- Fúúúj! – visítozott. – De ő szőke és nem barna, és tudod, hogy nekem a szőkék a gyengéim. – nevetett Kly. Én meg azt hittem bepisilek a csodálkozástól. Hány éves is lehet ez a tökmag? És már keményen csajozik. Azt hiszem, átfestetem a hajam vörösre.
- Kly! De ő tíz évvel idősebb nálad. – morgott rá Rach. Szóval belém habarodott egy öt éves. Pech…
- De a mai korban a korkülönbség nem számít… - tiltakozott Kly.
- Igen, az nem lenne annyira gáz, ha Lilly egy huszonöt évessel kavarna, de nem egy öt évessel! Normális vagy te? – oktatta ki Rach. Gondoltam ebbe már nekem is bele kell szólnom.
- Szia Kly. – köszöntem aztán lehajoltam hozzá. Vagyis inkább leguggoltam, akkor volt ő az én magasságomban.
- Lilly… - mondta aranyosan.
- Figyelj, Kly…
- Tudja a nevem!!! – sikítozta.
- Kly! Nézz rám. – utasítottam. – Köztünk nem lehet semmi. Aranyos srác vagy, de nekem más tetszik… - magyaráztam.
- Tudtam, valahogy éreztem… - szomorkodott. – Akkor én megyek is a szobámba… - aztán bebaktatott az egyik szobába a folyosó végén.
- Bocsi, Lilly. – mondta Rach, miközben visszamentünk pizzát enni.
- Semmi. Most ne is beszéljünk erről…
- Oké. Akkor miről akarsz? – kérdezte mosolyogva.
- Ö… Nekem tetszik valaki az új osztályomból… De nem tudom. Ő neki én szerintem nem tetszek és semmi esélyem nála.
- Pet az, igaz? – kérdezte kicsit sem meglepetten, de én meglepődtem.
- Ezt honnan veszed? – tudakoltam tágra nyílt, csodálkozó szemekkel.
- Figyelj! Láttam, hogy nézel rá! – magyarázta. – És azt is láttam, hogy Pet, hogy nézett rád… - köhögött, mintha terelni akarná a szót. De én kapcsoltam.
- Csak nem?! Úgy ahogy én rá? – vontam kérdőre.
- Pontosan. – sikított. És nevetett is közben. Aztán együtt sikítottunk az én boldogságomnak.
- Milyen csúcs lenne már egy dupla randi. Te Tobyval én meg Pettel. – mutattam rá a lényegre.
- Az, de durva lenne. Durván jó lenne! – helyeselt. Aztán folytattuk a pletykálkodást és azon gondolkodtunk, hogy, hogyan bosszulhatnánk meg a mait Evelinnek és a majmainak, na meg annak az izom agy pasijának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése