Reggel az ébresztőm keltett fel McFly-tól szólt az I need a Woman. Imádtam ezt a számot. De a gyomrom összerándult mikor eszembe jutott miért szól. Reggel van, az első tanítási napom. Rossz bele gondolni, hogy mi lesz, ha kívülállónak tartanak majd. Mi lesz, ha mindenki kiröhög és szekálni fog, mint oly sok filmben. Csak ezek a gondolatok jártak a fejembe. Akkor is mikor ruhát választottam. Melyik legyen? Melyik hasonlíthat az övékre. Tudom ez mind külsőség, de nem tudhatom, hogy azt nézik-e s egy új lányban mi mást nézhetnek, mint a külsőségeket? A hasam görcsölt el se akartam indulni a suli busz meg jött, de én inkább gyalog mennék suliba, de nem tehetem, fel kell szállnom a buszra a buszon alig ült egy-két gyerek mind kockának tűntek s meg is lepődtek, hogy felszálltam a buszra. Ezek szerint még sem vagyok, annyira elveszett egyén s nem hasonlítok rájuk. Ám ez kicsit se nyugtatott meg. Leültem egy üres helyre minél hátrébb éreztem, hogy mindegyik engem bámul szám szerint hat gyerek s sugdolóznak. Az utat megjegyeztem, míg az suliig mentünk, mert abban is biztos voltam többet nem jövök busszal. Közelebb volt, mint gondoltam. Az udvaron s a bejáratnál nem volt senki szerencsémre. Átrohantam a folyosón már tudtam hol az igazgatói és első utam oda vezetett. Bár a nap ragyogott én még sem voltam vidám még mindig rosszabbnál, rosszabb gondolatok jártak a fejembe. Ám az igazgató Mr. Parker kedves volt. S becsöngetéskor elkísért az osztálytermembe ne hogy eltévedjek. Én a helyében attól tartottam volna inkább, hogy meglógok. A 10/b-be kerültem. Erről azt kel tudni, hogy három féle nyelvet lehet tanulni de főleg kettőt: Olaszt, Franciát, és a legfontosabbat angolt. Folytattam a francia szakot, mint az előtte lévő években és meghagytam az több éven át tanult angol nyelvet is. Bekopogott s én köpni, nyelni nem tudtam. Az osztályterem gyönyörű volt a tanárnő kedvesnek tűnt ám az osztály kicsit sem volt rokonszenves.
- Jó napot Miss. Leshener. Ő itt Lilien Philips és az ön osztályába fog járni innentől kezdve.
- Ha, szabad csak Lily-nek hívjon a Lilien túl hivatalos. – csak ennyit tudtam mondani és kész passz kimúlok.
- Nos, rendben kedveském. Tudod, hogy hívnak, ha lehet, nem mutatkozok be még egyszer. – mondta nekem majd az igazgatóhoz fordult. – Köszönöm Mr. Parker innentől átveszem. – mondta. S mint egy varázsszóra Mr. Parker kifordult a teremből.
- Nos, osztály, - fordult pár perccel később az osztály fele a tanárnő. – Ő lesz az új osztálytársatok Lilien Philips.
- Csak Lily – vágtam közbe elég modortalanul. De ha egyszer utálom ezt a nevet!
- Mutatkozzatok be ti is neki. Szép sorban – folytatta mintha megszokott lenne az, hogy valaki közbevág neki. Körbe néztem az osztályon nem volt üres pad. egy barna hajú lány mellet nem ült senki. De nem ez ragadta meg a figyelmem egy srác. Igen, ő volt az, akit láttam az étterembe le se vettem volna a tekintetem róla, de az feltűnő lett volna. A második padban ült egy lány kicsit sem volt kedves úgy éreztem kerülnöm kell majd:
- Evelin Schott vagyok. Számíts arra, hogy én leszek a rémálmod balekocskám. – mondta pláza cica stílusban. Teljesen Rózsaszínbe volt öltözve 5 kg sminkkel az arcán. A lány, akit előbb említettem csak ennyit mondott erre:
- Ugyan már ne hallgass erre a cicababára! Tök gáz a csaj! – nagyon tetszett a hozzá állása. Kezdtem megkedvelni. S mikor rá került a sor:
- Rachel Fox vagyok, örülök, hogy megismertelek jól fogod itt érezni magad azzal ott meg ne törődj senkit sem hagy békén, de bömböl, ha egy tincs kicsúszik a hajából. – mutatott Evelinre. S az osztályból kitört a röhögés Leszámítva Evelint és egy nagy izomagyú banbán bámuló srácot, na meg az emosokat. S szép lassan elérkeztem ahhoz a fiúhoz, akii nagyon oltári helyes volt ám 5 fokkal elfordítottam a fejem jobbra és egy tök ugyan olyan srácot láttam mellette ülni. A szavam is elállt. Mégis meg tudtam volna rá, hogy ki az aki nekem tetszik. Előbb a valószínűlegesen idősebb iker mutatkozott be nem az enyém:
- Szia! Az én nevem Toby Selent…
- Az enyém meg Peter Selent…
- És ikrek vagyunk – mondták egyszerre. Peter csak ez ragadott meg. Gyönyörű név, és helyes srác jó párosítás. Szemem sarkából viszont észrevettem, hogy Toby és Rachel egymásra mosolyog, csak nem járnak? De elsőre nem ítélkezünk hisz én is ettől féltem. De szép pár lennének. Ezt elkönyveltem magamban s jött az utolsó bemutatkozó:
- Hello Steve Morison vagyok és Evelin az én csajom. Vágod? – nos, igen ő volt, azaz izomagy, aki nem nevetett és már tudjuk mért.
- Imádlak bébim – mondta Evelin nyálas hangon.
- Én is téged – jött a válasz. Éreztem, hogy velük majd meggyűlik a bajom és azt is láttam, hogy nem lesz sok barátom legkedvesebben az ikrek és Rachel fogadott.
- Nos, most hogy ismersz, mindenkit ülj le Rachel mellé csak mellette nem ül senki.
- Rendben tanárnő – mondtam s elindultam Rachel felé. Bár inkább estem Evelinnek köszönhetően, aki kitette a lábát s én zavaromban nem vettem észre. Hatalmasat terültem a padlón. Mindenki rajtam röhögött majd egy kezet éreztem a karomon s ő felsegített sajnálatomra Rachel volt és nem Peter, de azért örültem, hogy nem mindenki röhög rajtam. Felnéztem és észrevettem a Selent ikreket, ahogy szedik össze a cuccomat ennek örültem az osztály viszont abba nem hagyta a nevetést teljesen kifordulva magukból úgy hahotáztak. Azt hiszem meg van az új becenevem: Két balláb. Remélem sikerül majd magamról ezt lemosni. Végre valahára a tanárnő közbe szólt.
- Jól van, elég legyen, csendet kérek! – Kiabálta magából kikelve s az osztály teljesen elcsöndesült. Azt hiszem még nem hallhatták kiabálni. Az óra gyorsan elszállt hisz csak 15 perc maradt az órából a bemutatkozások után. Az arcom még mindig égett akkora szégyenbe voltam. Ezután franciánk volt. Itt a Selent ikrek nem voltak de Rachel segített eltájékozódni s volt egy kis időnk beszélgetni és mázlimra itt is egyedül ült.
- Rach.
- Igen?
- Mi van közted és Toby között?
- Oh, szeretjük egymást és járunk elég ennyi infó?
- Rólatok igen. De mi van Peterel?
- Hívd csak Pet-nek. Vele? Tök egyedül van, nem jár senkivel benne van a focicsapatban ott van egy pár haverja ott. A pom-pon lányok körbe zsongják, mint a méhek a méhkast. De neki egyik sem tetszik. Pláza cicának tartja őket. A laza lányokat szereti, aki nem kennek magukra 5 tonna sminket és nem járnak a plázába és másról is beszélhet velük nem csak a focicsapatról, meg a divatról. – tessék ilyen az én formám. Benne van, a focicsapatban bár melyik csajt megkaphatja és népszerű esélyem kb. a 0 nála. Eltelt ez az óra jött az ebédszünet ahol kisebb Csete-Paté tört ki Evelin és Rachel között.
- Oda nézetek csajok a lúzerek. Gyere Pet ülj oda mellénk ne itt a pancser asztalnál, és ha akarod, hozhatod a testvéred is, de a barmok maradnak.
- Na figyu – kezdte Rach. – a barom te vagy meg a majmok mögötted. És MI, vagyunk a normálisak.
- Igen Evelin hagyd a csajomat, és barátnőjét békén jó?
- Jaja persze pont most fogok rád hallgatni, na kopj le Toby te is ok?
- Oh, nézzétek, már a kajáját tiszta zsíros a derekadra megy csak, - mondta Rachel. – és tudod, hol látnám ezt szívesen? A KÉPEDEN!!! – Kiáltotta Rach s a tálcát aluról ütve az egészet ráborította Evelinre. Nekem és a fiúknak nagyon tetszett, amit tett ám a tanárok már nem tartották viccesnek.
- KI TETTE EZT?!? – kiáltotta egy magas szőke hajú nő.
- Rachel volt, és azaz új lány! Direkt csinálták én itt csak mentem ahhoz az üres asztalhoz erre ők leszólítottak majd ezt ették – Mutatta ruháját Evelin. Mi meg csak tátott szájjal álltunk.
- No de az első napodon Lilien nem ezt vártuk tőled! – mondta az ismeretlen szőke nő – Mind a ketten büntetést kaptok!
- Nem csak mi tehetünk erről. – védekezni próbáltunk Rachelel ám semmi sikerrel. Tehát délután büntetésbe vonultunk. Csak mi voltunk meg pár rossz kinézetű gyerek. Majd Rach meghívott magukhoz hogy tanuljunk együtt s szívesen mentem hisz otthon nem volt senki se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése